• Egyéb kérdések
    További kérdések látogatóinktól, és az azokra adott válaszok...
  • 1. Káros-e a giliszta?

    A sok giliszta miatt sáros és foltos lett a gyep. Hogyan védekezhetünk a giliszták ellen?

    Ne vegye zokon, de először azt hittem, tréfál (még most sem vagyok biztos a dologban). A földigiliszta az egyik legjelentősebb humuszképző élőlény. Ezen kívül állandóan forgatja a talajt elősegítve a tápanyagok felszínre kerülését. Humusz nélkül hamarosan éhen pusztulnánk. Ha kétségei vannak, nézzen bele Hírkomposzt című hírlevelünk korábbi számaiba. A sár valószínűleg az idén igen bőségesen hulló csapadék, illetve a talajszerkezet következménye (nem tudja kellő mértékben átengedni a csapadékvizet). Aligha hinném, hogy a fű a giliszták miatt foltosodik. Szokott néha szerves tápanyagot (humuszt, komposztot) adni a fűnek, vagy csak műtrágyát? Mert szervesanyag nélkül tönkremennek a talajok és a fű is kipusztul, ha úgy tetszik: éhen hal.

    Üdvözlettel: Gellért Miklós elnök

  • 2. Pajor, vakond és más élőlények…

    Már mintegy húsz éve komposztálok. Pajort mindig találtam a komposztban néhányat, de a tavaszi kibontáskor szörnyülködve láttam, hogy csak úgy hemzsegnek. Nem túlzás: közel kilencszázat számoltam össze. A szomszéd tyúkjainak örömére mindet kirostáltam. Miként lehet távol tartani őket a jövőben a komposztálótól?

     

    Szörnyülködése alaptalan. A pajor, sok más élőlényhez hasonlóan a bomló szervesanyagok formájában svédasztalos tápláléklelőhelyet talál a komposztálóban. Ne nehezteljen rá tehát, hiszen ő sem tesz mást, mint hogy szeretne életben maradni. Akárcsak Ön én, és minden más élőlény ezen a Földön. Eljárása helyes, hiszen a tyúkok táplálékaként ezek a rovarok visszakerülnek a táplálékláncba. Mint ahogy a komposztálóban működő élőlények is részesei ennek a táplálékláncnak, melynek végterméke a komposzt, vagy más szóval humusz.

    Jó komposztálást!

    Üdvözlettel: Gellért Miklós

     

    Mindenek előtt köszönöm válaszát, melynek tartalmával nem mindenben értek egyet, még akkor sem, ha okfejtése logikusnak látszik.
    Még bevezetőként: annyit hiányolok válaszából, miként lehet elkerülni a jövőben e temérdek rovar betelepedését a komposztgyűjtőbe?
    Ön a pajort védelmébe vette én viszont nem látom semmi hasznát a jelenlétének. Sőt, meglehetősen nagy kárt tud tenni közvetlenül a konyhakertben, ahol nem kíméli az éppen éledezni készülő zsenge növények (pl. palánták) gyökereit, amit szinte pillanatok alatt lerág, és máris oda a sok fáradsággal nevelt növény vagy a nem kevés összegért megvett palánta. És akkor még nem említettem a kifejlett korában – mint cserebogár – végzett pusztítását.
    De maradjunk még úgymond házon belül. Közvetett megjelenése például a szépen gondozott gyepfelületen – és ez saját tapasztalat – arra ingerli a hasznosnak ítélt vakondot, hogy a pázsit alatt pajorra vadásszon. Majd ez utóbbi mérhetetlen pusztítást végez a szépen gondozott felületen. Ha Önnek volt már ilyen saját tapasztalata, vélelmezem, egyiket sem díjazta.
    Nekem a vakondtúrás már nem egy zöldterületemet tett tönkre. Nem egy kellemes látvány reggelente arra ébredni, hogy hol itt, hol ott egy-egy hatalmas vakondtúrás éktelenkedik a kertemben. Az sem volt ritka, amikor szinte méterenként – amerre járt – látható jelét hagyta. Pedig a távoltartására szinte már mindent elkövettem. Hiába!
    Nos, ennyit röviden a témáról.
    További jó egészséget kívánok.

     

    Amit ír, az éppen azt bizonyítja, nekünk kell megváltoznunk: nem szeretjük a vakondot, pedig az ugyancsak a nemszeretem pajorokkal tizedeli. Sajnos ebből mindeddig az következett, hogy akkor változtassuk meg a természetet. Mondjuk: irtsunk, permetezzünk, aminek következtében a nemszeretem élőlények természetes ellenségeit is kipusztítjuk. Aztán nem értjük, mitől vannak a kártevő-inváziók. És így tovább. Kössön békét a vakonddal, és szépnek látja majd a vakondtúrásokat. A pajorok ellen pedig próbáljon meg szelíd módszerekkel védekezni. Rengeteg kipróbált módszer találhat a vegyszermentes gazdálkodással foglalkozó szakirodalomban.
    Legyen a jelszava: szép az, ami természetes.

    Üdvözlettel: Gellért Miklós

  • 3. Közterületen is komposztálhatnánk?

    A II. kerületben zajló házi komposztálási programhoz kapcsolódva a SZIKE egy közterületi lombkomposztálót is elhelyezett. Lehetséges-e, hogy a Vérhalom téri komposztáló (Hírkomposzt, I. évfolyam 5. szám) mintájára létrehozzanak a lakosság által is igénybe vehető, konyhai zöldjavak komposztálására is alkalmas komposztáló szigeteket?

    Tisztelt Kérdező!

    A keletkezés helyszínén vagy ahhoz minél közelebb történő helyi (házi, kerti, közösségi stb.) komposztálás elsőrendű környezetvédelmi érdek. Egyben az egyre szűkülő erőforrásainkkal való ésszerű gazdálkodás szemléletes módja is.
    A II. kerületben immáron harmadik éve zajló program többek között éppen a levélégetés visszaszorítását, majd teljes betiltását tűzte ki céljául. A program eddig családi- és társasházakra, különböző intézményekre (például iskolákra, óvodákra stb.) terjedt ki. Legutóbb pedig a közterületekre is "szemet vetettünk". Ennek első látványos példája a Vérhalom térre kihelyezett közterületi lombkomposztáló volt. Ennek célja, hogy a téren ősszel keletkező nagy mennyiségű lombot ne kelljen jelentős költséggel és környezetterheléssel elszállítani, továbbá, hogy a levelek bomlásával, átalakulásával keletkező komposzt közvetlenül a park növényeinek tápanyagellátását szolgálja.

    A felvetésében szereplő közterületi közösségi komposztálás esetén számos feltételnek kell megfelelni.
    A házi komposztálási program célja eddig tehát az volt, hogy ott biztosítsuk a komposztálás lehetőségét, ahol erre legalább a komposztálók elhelyezéséhez szükséges minimális, körülkerített téren lévő hely rendelkezésre áll. Erre leginkább az illetéktelen beavatkozások, szennyezés, rongálás megakadályozása miatt van szükség. A közterületi lombkomposztáló esetében is egyelőre csak kísérletről beszélhetünk. Az oktalan rongálás vagy szennyezés, egyéb károkozás nem kizárható, bár a rácsszerkezet teljesen zárt, még a tetőrész is. Ugyanakkor tudni kell, hogy a lomb komposztképződési folyamata egyszerűbb, beavatkozást lényegében nem igényel, míg a konyhában keletkező zöldjavaknak nagy nedvességtartalmuk miatt – elsősorban a szagképződéssel járó rothadás megakadályozása céljából – több gondoskodásra van szükségük, például: keverés, száraz, szerkezetjavító anyagok adagolása (faforgács, nyesedék stb.).
    Véleményünk szerint a közterületen folyó közösségi komposztálás ott elképzelhető, ahol lehetőség van a komposztálók elkerített területen való elhelyezésére. Oda bejutás csak a komposztálásban részt vevők számára biztosított (zárható kapu). Ilyen módszert javaslunk például lakótelepek közterületein. Figyelembe kell azonban azt is vennünk, hogy a személyes felelősségvállalás miatt jól körülhatárolt közösségben szabad csak gondolkodnunk. Ennél a módszernél, hasonlóan a társasházakhoz, szükség van egy komposztgazdára vagy komposztmesterre, aki a közösség tagjaként szervezi a komposztálást, gondozza a komposztálókat, a felmerülő problémák megoldásával segíti a résztvevőket. A gazdátlanul közterületre kihelyezett komposztálók ezért nem sok jóval kecsegtetnek. Meg kell nézni, mi történik a szelektívhulladékgyűjtő-szigetek tőszomszédságában!

    A kérdésben szereplő kis zöldterülettel rendelkező társasházak esetében felhívom a figyelmet arra, hogy csupán néhány négyzetméternyi földterületet kell a komposztálás számára "feláldozni". Természetesen ez függ a lakók, a komposztálásban részt vevők számától. Ezeknek a lakóközösségeknek javasoljuk, hogy jelentkezzenek a Komposztáló Kerület Programra. Más esetben az említett szempontokra kell figyelemmel lenni.

    Üdvözlettel: Gellért Miklós elnök

  • 4. Zöldjavak: a felszínen vagy elásva

    Ha csak elásom a leveleket, az nem bomlik le? Ha igen, milyen vastag földréteg kell rá?

    Ha a természetben zajló folyamatokból indulunk ki, a felszíni humuszképződési folyamat a leggyakoribb. Ha elássuk a szervesanyagokat, a bomlás akkor is végbemegy, mivel a talaj élővilága ott is megtalálja a számukra táplálékforrást jelentő anyagokat. A levegőtől elzárva ugyanakkor olyan mikroorganizmusok szaporodnak el, amelyek az életműködésükhöz szükséges nitrogént a talajból vonják el. Ez a talaj szempontjából kevésbé előnyös. A felszíni komposztálás során a levegő nitrogénjével táplálkozó baktériumok tevékenykednek, melyek a felvett nitrogént azután más élőlények számára is elérhetővé teszik (forrás: Geoff Hamilton Az élet kertje, 1990. Officina Nova).

  • 5. Műtrágya a komposztba?

    Ha sok a komposztálandó aprított fás rész és viszonylag kevés a zöld, segíti-e a lebomlást némi nitrogén műtrágya hozzáadása?

    A műtrágya feltalálása és tömeges alkalmazása felmérhetetlen károkat okozott olyan pótolhatatlan természeti erőforrásainkban, mint a termőtalaj, vagy mint a vízbázisaink, A talajok elvesztették szervesanyag tartalmukat; mondhatni élettelenné váltak. Természetes vízforrásaink pedig a nitrátosodás következtében elszennyeződtek. Mindezek együtthatásaként a műtrágyahasználat is jelentős szerepet játszik a klímaváltozás kialakulásában.

    A komposztálási tevékenység a természetes humuszképződési folyamat rehabilitálása, miáltal igyekszünk visszaadni a talajok önfenntartó-képességét. Ebbe a képbe nemigen fér bele a műtrágya, bajaink egyik fő okozója. Azt javaslom tehát, bízza a természetre! Az ideális szén-nitrogén arány a természetben is csak ritkán jön létre, nekünk sem kell mindenáron biztosítanunk. Nem történik tragédia, ha kizárólag fás anyagokat komposztálunk, ugyanúgy jó minőségű komposztunk keletkezik, legfeljebb lassabb az átalakulási folyamat, Bár igaz, hogy nitrogénhiány esetén a rendszerből a szén-dioxid kibocsátás is megnövekszik.

    Ha biztosítani szeretné az ideális szén-nitrogén arányhoz közeli állapotot, juttasson természetes nitrogénforrásból nitrogénben gazdag, tehát zöld alapanyagokat a rendszerbe (levágott fű, más növényi maradványok stb.). A szén-nitrogén arány olykor bonyolultnak tűnő összefüggésrendszeréről "A bűvös szén-nitrogén egyensúly" címmel a Hírkomposzt című hírlevelünk idei 2. számában olvashat.

  • 6. Gesztenye-aknázómoly

    Társasházunk - a II. kerületi önkormányzati program keretében - 2 db lombkomposztáló hálót vett át, mivel hatalmas gesztenyefáink vannak, amelyeknek a lombját szeretnénk ősztől komposztálni. Ugyanakkor olvastam egy szakcikkben, hogy amennyiben a lombot aknázómoly fertőzte meg, úgy azt már tilos komposztálni. Ezeket a leveleket valóban nem tudjuk ősszel komposztálni?

    Egyes vélemények szerint a vadgesztenyelevélaknázó-moly a klímaváltozás következtében költözik egyre északabbra a déli területekről és mivel itt még nem alakult ki megfelelő mértékben természetes ellensége, szaporodása jelentős károkat okoz. A kérdés éppen az, hogy az emberi tevékenység által létrejövő klímaváltozás következményeit szabad-e újabb mesterséges beavatkozásokkal tetézni. Bővebb információ és válasz 2009. októberi hírlevelünkben jelent meg ebben a támában.

  • 7. Szemét egy díj...

    Évek óta a kerületben lakom. Eddig is komposztáltam. Tavasszal kaptam a kerületi önkormányzattól egy zárt konyhai és egy rácsos lombkomposztálót. Mivel teljesen szelektív a hulladékkezelésem, hónapok óta csak kéthetente teszem ki a kukásedényt. Kértem a szolgáltatót, hogy csak kéthetente egyszer venném igénybe a szolgáltatást. Hivatkoznak rendeletekre és nem válaszolnak érdemben. Illetve azt tanácsolják, kérjek az önkormányzattól igazolást, mivel kevesen lakunk a házban, ezért kevés a hulladék. Nem értik, pedig háromszor írtam nekik: szelektíven gyűjtöm a hulladékot, ezért kevés az elszállítandó mennyiség.

    Sajnos, ahogy mondani szokták, a problémája nem egyedi. Mi is elengedhetetlennek tartjuk, hogy aki kevesebb hulladékot termel, a csökkenő hulladék kezeléséért is kevesebbet kelljen fizetnie. A probléma mégse ilyen egyszerű. Például kire háruljanak a szelektív rendszer működtetésének nem jelentéktelen költségei? Ha ez közpénzekből történik, mennyivel igazságosabb egy olyan rendszer, amelyben a költségeket a kisebb vagy nagyobb közösség egésze fizeti, nem pedig a szolgáltatások igénybevevője az igénybevétel arányában. Márpedig a szelektív gyűjtés és feldolgozás nem olcsó mulatság.

    Képzeljük el, hogy holnaptól mindenki csak és kizárólag a kukájában található hulladék mennyisége alapján köteles szemétdíjat fizetni. A példa kedvéért vegyünk két családot, amelynek hétről-hétre üres a kukája. Az egyiknél csak komposztálható szervesanyagok, vagyis zöldjavak keletkeznek, amelyeket házilag komposztál, a másik ugyanakkor rengeteg hulladékot termel, ezeket azután - úgymond környezettudatos módon - a költségesen fenntartott szelektív rendszer egyik gyűjtőhelyére szállítja. Ha mindketten ugyanazt a szemétdíjat fizetik, mennyivel lesz igazságosabb a rendszer?

    Már régóta az az álláspontunk, hogy a komposztálható szervesanyagok nem tekinthetők hulladéknak; az ön példája is azt igazolja, a zöldjavakat inkább előbb, mint utóbb le kell választanunk a hulladékgazdálkodási rendszerről. Tehát attól, hogy valaki hulladékot termel, hiába gyűjti azokat szelektíven, nem csökkennek a rá eső hulladékkezelési költségek. Sőt! A szelektívgyűjtés, majd a hozzákapcsolódó rendszer fenntartása, a különböző alapanyagok újrafeldolgozása alighanem többe kerül, mint az egyszerű lerakás vagy égetés. A környezeti hatások tekintetében sem más a helyzet. A szelektív rendszer és a hagyományos hulladékkezelési-szolgáltatás költségeit pedig azokra kell hárítani, akik igénybe veszik azt, vagyis – nevezzük így – valódi hulladékot termelnek. Vagyis, aki hulladékot termel, fizessen, kerüljenek azok akár a kukába, akár a szelektívgyűjtő-edényekbe. Most már „csak” az a kérdés, hogyan lehet mindezt a gyakorlatban megoldani, azaz a példában szereplő két család hulladékkezelési költségeit érzékelhetően differenciálni?

  • 8. Békéscsabai egyesülettől érkezett kérdések

    1. Mi a különbség a komposzttanácsadó és a komposztálási programvezető képzésének tematikája között? Mikor tervezik az indítását? Lesz-e távoktatás vagy Budapesten történik meg a képzés?

    2. A konferencián említették, hogy elindítják a közterületi komposztálást referenciaként valamelyik közparkban. Egyelőre ugye „illegálisan". Lehet-e erről tudni valamit? Merre lehet megnézni Budapesten, esetleg a honlapon látható lesz-e?

    3. Mivel tudunk egy lakótelepi komposztáló családnak első körben a legtöbbet segíteni? Milyen buktatók vannak a lakók és a gyakorlati megvalósítás oldaláról lakótelepen? Nem szeretném, ha a lelkesedésük csorbulna, mielőtt beérik a komposzt. Ők egyébként a SZIKE békéscsabai előadása óta fontolgatják a dolgot és pár napja készült el a saját készítésű komposztkeretük.

    1. Terveink szerint többszintű képzést indítanánk. A komposztálási tanácsadó egynapos lenne és a komposztálási alapismeretekre szorítkozna. A komposztálási programvezető már akár több napos képzés lehetne, ahol talajtani, kommunikációs, pályázatírási, programszervezési és lebonyolítási ismereteket is oktatnánk. Mindkettő alighanem személyes megjelenést igényelne. Már dolgozunk a tematikákon.
    2. Egy fővárosi iskolában már működik egy úgynevezett járható komposztáló, amely elsősorban lomb komposztálására szolgál. Hamarosan használatba veszik, így lefotózhatjuk és közzétesszük a honlapunkon.
    3. A társasházi, lakótelepi komposztálásról a legutóbbi Hírkomposztban (1. évfolyam 2. szám) írtunk Komposztálás panelban címmel. Ígérjük, hogy igyekszünk rendszeresen beszámolni a lakóközösségi komposztálás különböző formáiban zajló programok tapasztalatairól.
  • 9. Kártevők a komposztban?

    Ha a komposztban megjelennek kártevők, mint pl. százlábú, cserebogárpajor, stb. akkor mit lehet ellenük tenni? Nem szeretném a komposzttal fertőzni a földet.

    Ismerve természetes környezetünk állapotát, nem szerencsés éppen a komposztálással kapcsolatban fertőző, kiirtandó élőlényekről beszélni. Talán annak is elérkezett az ideje, hogy az olyan fogalmakat, mint gyomok, kártevők alaposan újraértelmezzük, és ha kell, kigyomláljuk. A természet számára ugyanis ismeretlenek ezek a fogalmakat. Ezen a porondon minden résztvevő egyenrangú, egyformán értékes szerepet tölt be. A komposzthalomban például azért szorgoskodnak élőlények, mert ott van dolguk: nekik köszönhetjük a számunkra pótolhatatlan komposztot, mely nélkül hamarosan éhkoppon maradunk. Tehát inkább szeressük őket, mintsem harcoljunk ellenük, de legalább is ne gondoljunk rájuk negatív érzésekkel. Ha a komposzt felhasználása során mégis vélt vagy valós gondunk támad valamelyikükkel, csak szelíd módszereket alkalmazzunk: szedegessük, rostáljuk ki, kínáljuk őket például a háziállatoknak, leginkább a baromfiknak (ha vannak) vagy a rigóknak, más madaraknak stb. Ha mégis ragaszkodunk a fertőzés szóhoz, inkább a műtrágyára, mint a talajok számára végtelenül káros találmányra gondoljunk, és mivel úgyis komposztálunk, gondosan kerüljük a használatát.

    Amúgy kissé más összefüggésben itt is igaz a mondás: csak úgy bánjunk a természettel, ahogy szeretnénk, hogy ő is bánjon velünk.

  • 10. Illegális zöldhulladék az erdő szélén

    Budapesten, a II. kerületben - Hársakalján lakunk. Nap mint nap tapasztalom, hogy sokan az erdő szélére hordják ki a kertben levágott füvet, faágakat, fenyőágakat, megmaradt rothadó gyümölcsöket, a kertrendezés során feleslegessé vált növényeket...etc. A napi erdei sétánk során ezeknek a kupacoknak a látványa és a szaga egyaránt borzasztó. Érdeklődni szeretnék, hogy:

    •     - Önök szerint ez "komposztálási módszer" jó-e, hasznos-e az erdő számára vagy sem,
    •    - ha igen, hogyan lehetne ezt olyan fomában megvalósítani, hogy azzal vizuálisan ne szennyezzék a környezetet?,
    •     - ennek megvalósításával kapcsolatban kihez fordulhatok?

    Szívesen tennék is valamit az ügy érdekében, ezért várom segítségüket, válaszukat!

    A háztartásban, a kertben keletkező zöldjavakat legjobb a keletkezés helyén komposztálni, azaz a kertben, esetleg a balkonon (mert erre is van példa). Ezzel javítani tudjuk a növények számára tápanyagforrást biztosító talajok termőképességét; elsősorban a kert talaját vagy a balkon- és szobanövényeinkhez használt virágföldet. A zöldjavak átalakulásával keletkező komposzt ugyanis nélkülözhetetlen tápanyagforrás.

    Ha ezeket a komposztálási, humuszképzésődési alapanyagokat kihordjuk az erdőszélre, végső soron ugyanaz a folyamat zajlik le velük, mint a kerti komposztálónkban vagy a fáink alatt, a füvön otthagyott falevéllel, illetve levágott fűszálakkal. Mégis előnyösebb lenne, ha ott biztosítanánk tápanyag-utánpótlást, ahol arra a legnagyobb szükség van: a kertben, az udvaron. Bár az erdőszél kétségtelenül jobb megoldás, mint a kuka, ahonnan bizonyosan a vegyes hulladékokat, különféle szennyezőanyagokat tartalmazó hulladéklerakókba vagy a hulladékégetőbe kerülnek ezek az értékes tápanyagok. Van azonban egy másik jelenség. A mai ember tudatában hulladék és hulladék között egybemosódik a különbség -nem véletlen tehát, hogy mi, a témával foglalkozó szakmabeliek a zöldjavak kifejezést használjuk. Nos, ennek az összemosásnak látványos következménye, hogy ahol megjelenik egyvödörnyi falevél vagy konyhai szervesanyag, nemsokára az építési törmelék, rossz háztartási gép és más kommunális hulladék is "otthonra lel". 

    Összefoglalva tehát, mindenkit arra kell bíztatni, hogy amennyiben lehetősége van, komposztáljon otthon, vagy valamilyen közösségi komposztálási forma keretében (például társasházban a közös udvaron). A lehetőségek szinte kifogyhatatlanok. Ehhez kíván segítséget nyújtani a már évek óta sikerrel zajló II. Kerületi Komposztálási Program.

     

  • 11. Le kell-e takarni földdel a komposztot?

    Megtelt a komposztládánk, letakartuk földdel, kérdésünk, hogy kell-e locsolni a földet, vagy csak hagyjuk dolgozni a komposztot?

    A földtakarás nemcsak felesleges, hanem inkább káros, mivel elzárja a levegőtől a komposztálódó szervesanyagokat. A levegőhiányos állapotban azután gyakorlatilag rothadásnak indul az anyag. Ennek a folyamatnak az a lényege, hogy oxigén hiányában olyan baktériumok dolgoznak, amelyek nitrogént vonnak el a rendszerből. Ilyenkor különböző gázok szabadulnak fel, amelyről a jellegzetes, kellemetlen szagok is árulkodnak.

    Ha elég zárt a komposztsiló és megfelelő a belül lévő nedvességtartalom, nem kell locsolni. A földtakarás helyett inkább érdemes megkeverni az anyagot és beállítani a közepes nedvességet (se túlszáraz, se túlnedvesedett).

    A keverés természetesen nem fakanállal történik, hanem a következőképpen: leemeljük vagy szétszedjük a komposztálónkat, majd a kiömlő halom mellé helyezzük. Vasvillát ragadunk, majd jól megkeverjük a valószínűleg különböző nedvességű részekből álló szervesanyag kupacot. Ha az összekevert anyag túl nedves, keverjünk hozzá faforgácsot, szalmát, száraz falevelet vagy más száraz anyagot. Ha netalán túlszáraz lenne, némi locsolással megnedvesíthetjük. Ezután ezzel az anyaggal újra megtölthetjük a komposztsilónkat. Ilyenkor jó ha van egy másik komposztálónk, amelynek folyamatos feltöltéséhez ezután láthatunk hozzá.

  • 12. Mit tegyek a zöldjavakkal?

    Ha nem kertes vagy udvarral rendelkező társasházban lakom a 12.
    kerületben, van-e lehetőségem a zöldhulladékot eljuttatni olyan helyre, ahol hasznosítani tudják?

    Az Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF Zrt.) üzemeltet egy úgynevezett zöldzsákos rendszert, de ez csak a kerti zöldjavak számára jelenthet egyfajta megoldást. A rendszer jelentős szépséghibája, hogy rengeteg erőforrást, energiát vesz igénybe, tehát környezetileg egyáltalán nem tekinthető fenntarthatónak. Ráadásul –kert, udvar nem lévén– vélhetően Ön a konyhában keletkező zöldjavakat szeretné komposztálni. Amennyiben lenne erkélye vagy terasza, esetleg nyitott folyosó van a lakása előtt, ott is komposztálhat. A témáról a Hírkomposzt című hírlevelünk 1. évfolyam 1. számában közlünk egy cikket Ha nincs elég helyünk – komposztáljunk a balkonon! címmel.

  • 13. Mikor érdemes a komposztot a fűre teríteni, ősszel vagy tavasszal?

    •    - A kiszórás legkedvezőbb ideje lenne a növényi nedvkeringés és a talajélet megindulása (február vége, március eleje). A legjobb lenne talajba is forgatni (s ha ez egy őszi szántással egybeesik, akkor ezt is ősszel kell csinálni), mert akkor a komposzt minden értékes alkotója megmarad. Ez gyakran nem kivitelezhető, például a kérdésben szereplő gyepre, pázsitra szórva, ám a tavasszal kiterített, kiszórt komposztot a gyorsan sarjadásnak induló gyep betakarja, nem károsodik. Az eredeti kérdésre koncentrálva: mindenképpen tavasszal érdemes szétteríteni a komposztot. Egyrészt még érhet a komposzt (minden komposzt érlelhető még...), másrészt nem degradálódik. A kiterített komposzt élete megáll, szárad, és viszonylag gyorsan bomlik a levegő oxigénjének és a baktériumok hatására. Igaz, ez télen általában sokkal lassabb, de azért akad egy-egy melegebb időszak, amikor a komposzt már degradálódik, noha a növényi élet még egyáltalán nem indult el.
    •    - Klasszikus esetben nyilván őszre lesz kész komposztja az embernek, amit elterít a bokrok alá, kiszórja a fűre, meg ilyenek. De ha tavaszra marad ez a feladat, szerintem semmivel nem jobb vagy rosszabb...
    •    - Ősszel azért jobb, mert tavaszig eljuthat a növények gyökeréig. A komposzt jobb hatékonysággal hasznosul, ha beássuk, szemben a felszíni komposztálással.

    A fentiekből is látszik, hogy nincs erre szigorú szabály. A mezőgazdasági gyepgazdálkodásban megosztva végzik a trágyázást: egy bizonyos részét ősszel terítik el a szántóföldeken, az utolsó növedék lekerülése után, hogy az állomány megerősödve készüljön a télre. Egy bizonyos részt tavasszal adnak a növényeknek, és van egy rész, amit meg fejtrágyaként adnak a növényeknek a növekedés során.