Komposztálok, tehát vagyok!
Komposztálni annyi, mint kezet nyújtani a természetnek, visszatalálni a rég elvesztett
paradicsomba; összeölteni az elvágott köldökzsinórt. A komposzt, a humusz maga az élet,
ittlétünk egyik alapköve. A komposztálás tisztelgés a természet előtt, szelíd lázadás saját
bebetonozott, leaszfaltozott énünk ellen. A főszereplők most végre nem mi vagyunk, hanem
száz és ezer milliárdnyi honfitársunk ezen a bolygón: baktériumok, gombák, algák,
gyűrűsférgek, csigák, ászkák, pókok, százlábúak, ezerlábúak és ki tudja még hányféle
csodaszerzet.
Segítsünk nekik, hogy ők is segíthessenek!
Jó komposztálást!
