Ne égessünk, ne zsákoljunk, komposztáljunk!

őszi zsákolás 029bHa másból nem is, a településeink felett egyre sűrűbben gomolygó füstfellegekből. az ingatlanok előtt magasodó lombgyűjtő zsákhegyekről csalhatatlanul megállapítható, hogy ismét beköszöntött az ősz. A levélégetés napjainkra modern „népszokássá” váló, egészségkárosító és környezetszennyező szertartása sokaknak okoz bosszúságot. Pedig lenne más megoldás is. Egy természetes folyamat segítségével az eddig haszontalan hulladéknak tekintett szervesanyagok komposzttá, vagyis humusszá alakulnak.

 

A hulladék fele komposztálható

Bármilyen megdöbbentő is, de a háztartási hulladék harmada-fele olyan természetes eredetű szervesanyag, amely megfelelő körülmények között, egy természetes folyamat során a növényvilág számára nélkülözhetetlen tápanyagforrássá alakul. A folyamat a talajban lakó megszámlálhatatlan apróbb, nagyobb élőlény, például baktérium, gomba, rovar, giliszta közreműködésével– évmilliók óta zajlik, ha éppen –mint manapság– nem akadályozzuk meg. Márpedig a lomb, a faágak elégetésével, vagy a konyhában keletkező krumplihéj, almacsutka, salátalevél, káposztatorzsa, borsóhüvely és ki tudja, még mi minden kukába gyömöszölésével, hulladéklerakóba száműzésével éppen a komposzt keletkezése elé görgetünk áthághatatlan akadályokat. Nagyanyáink, nagyapáink kertjének félreeső zugában megszokott szemétdomb, trágyadomb, esetleg trágyagödör nem volt más, mint egy valódi komposztáló „mű”.

 

Plakat A.4-UJAK.A kert mintElődeink még tudták

Őseink számára ugyanis magától értetődő volt, hogy a háztartásban, a ház körül keletkezett olyan szervesanyagokat, amelyeket a háziállatok nem „hasznosítottak”, a természet visszafogadta, hogy újra életet leheljen beléjük. Azt kell tehát gondolnunk, hogy elődeink többet tudtak természetes környezetükről, mint az emberi elme szülte technológiáktól megrészegült utódaik.Manapság ugyanis ezeket az anyagokat ugyanúgy hulladéknak tekintjük, mint a modern kor olyan jelképes termékeit, mint a műanyag palack vagy az alumínium sörös doboz.

 

komposzt vegyes 013

Zöldhulladék helyett zöldjavak

Annak, hogy a komposztálható szervesanyagokat zöldjavaknak nevezzük éppen az az oka, hogy szeretnénk határozottan megkülönböztetni egymástól ezeket az életünket kísérő végtermékeket. Legegyszerűbb módszer az lenne, ha egyáltalán nem foglalkoznánk a lehulló levelekkel, hiszen –hasonlóan a természetben zajló folyamattal– a kertünk talajára hullva tavaszig jelentős mértékben átalakulnának, komposztálódnának. A füvet, az aljnövényzetet semmiféle károsodás nem érné, hiszen azok úgyis téli nyugovóra térnek. A tavaszra jelentős mértékben átalakuló falevelek pótolnák a talajból az előző évben felhasznált tápanyagokat, friss életerőt biztosítva kertünk növényei számára. Másik módszer a mulcsozás, azaz talajtakarás. Ennek az ugyancsak ősi módszernek az alkalmazása során az összegyűjtött faleveleket, nyesedékeket fáink, bokraink alá hordhatjuk, ahol talajtakaróként működve a bomlási folyamat alatt megvédik a talajt a kiszáradástól, megakadályozhatják a számunkra nemkívánatos növények kicsírázását. A tél beállta előtt azután téli szállást keresve ide költözhetnek a katicabogarak, sündisznók és más élőlények. Persze a komposztálás mellett is dönthetünk.

 

komposzt vegyes 012A dió is komposztálható!

Az ősszel keletkező nagymennyiségű levél, ág nyesedék komposztálásához legalkalmasabb egy rácsos szerkezetű, az ezeket az anyagokat leginkább lebontó gombák számára elegendő fényt biztosító komposztáló. A közhiedelemmel ellentétben a diólevél is komposztálható, mivel a benne lévő növekedésgátló anyagok teljes mértékben lebomlanak és átalakulnak. A dió, a platán, gesztenye levelei nehezebben bomlanak, de vannak könnyebben bomlók is: ilyenek a gyümölcsfák, a nyár vagy a nyírfa levelei. Ha biztosítjuk a komposztálódó anyagok folyamatos nedvesen tartását, jelentősen meggyorsíthatjuk a komposztképződés folyamatát.

Jó komposztálást!

 

 

Háttér: A hulladékégetés veszélyes üzem!

 

 

 

 

 


 Zöldjavak a háztartásban

 

A kukába kerülő háztartási hulladéknak az egyharmada olyan alapanyag, amelyből minden különösebb fáradság nélkül, a kerti- és szobanövényeink számára nélkülözhetetlen tápanyag; komposzt készíthető. A konyhából kikerülő zöldség, gyümölcs maradványokat, a kertben képződő faleveleket, levágott füvet, elszáradt virágot gyűjtőnéven zöldjavaknak nevezzük. Ezekből a talajban lakó milliárdnyi apróbb-nagyobb élőlény szorgos munkával „állítja elő” a humuszt vagy más szóval komposztot, ha hagyjuk.

 

A csodálatos komposzt

Ma, a mindent uraló technika világában jóformán fogalmunk sincs arról, hogy miféle, semmivel sem pótolható kincs van, vagyis lehetne a birtokunkban, ha a hulladék jelentős részét a természet gondjaira bízva lehetővé tennénk a komposztképződést.

A komposzt tulajdonságai:

- Javítja a talaj szerkezetét,
  ami segíti annak levegőzését.
- Sötét színe elősegíti a talaj felmelegedését
  (tavasszal gyorsabb csírázás).
- Jelentős a vízmegkötő képessége
  (nyáron nem kell annyit öntözni).
- Elősegíti a talajban lakó élőlények aktivitását.
- Növekszik a növények betegségekkel,
  kártevőkkel szembeni ellenálló   képessége.
- Biztosítja, hogy a nehezen oldódó
  ásványi tápanyagok, mikroelemek
  a növények számára felvehetővé váljanak.
- A gyorsan kioldódó műtrágyával szemben lehetővé
  teszi a különböző tápanyagok folyamatos felvételét
  (teljes értékű táplálék a növényeknek).
- A talajban esetleg előforduló méreganyagokat
  megköti.

 

 

 

A komposztálás alapanyagai

A konyhából és a háztartásból: Zöldség-gyümölcs maradványok, káposzta- és salátalevél, krumpli-, gyümölcs- és uborkahéj, kávé és teazacc, tojáshéj, hervadt virág, szobanövények elszáradt részei, fahamu (max 2-3 kg/m3), növényevő kisállatok ürüléke az alommal együtt, faforgács, toll, szőr, natúr, festetlen papír (pl.: tojástartó), festetlen gyapjú, pamut vagy lenvászon stb. A déligyümölcsök héját, mivel ezeket rothadásgátló anyagokkal kezelik, a komposztba nem javasoljuk. Kivételek ezalól a Fairtrade jelzéssel ellátott termékek, amelyek mivel bio minősítésűek, káros növényvédőszer maradványokat sem tartalmaznak.

A kertből: Levágott fű, gyomok, lomb, tűlevél, szalma, ágak, gallyak, elszáradt virágok, palánták, lehullott gyümölcsök stb. Az örökzöldek bizonyos fajtáinak friss lombjában a lebontó baktériumokat károsító anyagok vannak, az ilyen lombot szárítva használjuk fel.

 

Diólevél: ellenség vagy jó barát?

A közhiedelem szerint a diólevelet meg kell semmisíteni. Az igazság az, hogy a friss diólevélben valóban vannak növekedésgátló anyagok, de ezek a komposztálódás során lebomlanak. Tehát nyugodtan eláshatjuk a csatabárdot és a diófa lombját korlátozás nélkül felhasználhatjuk a komposztáláshoz.
A természet mindig kéznél van

Meglepő, de egy maréknyi földben több az élőlény, mint ember a földön. Gondoljunk az erdei avarra: a természetben nap mint nap a mi beavatkozásunk nélkül folyik a komposztálódás, azaz a szervesanyagok lebomlása és a humusz keletkezése. Ott nincs is más feladatunk, mint megcsodálni a természet működését. A saját vagy közös kertben viszont nekünk kell megteremtenünk a minél jobb minőségű komposztképződés feltételeit.

 

"Lombmentesítés", füstbement tápanyagok?!

Az őszi kultikus avarégetés jól szimbolizálja, mennyire nem vagyunk tisztában a természet működésével. A zsákolás sem jobb megoldás, hiszen ilyenkor a lomb helyett üzemanyagot  égetünk. Tavasztól őszig növényeink a növekedésükhöz szükséges tápanyagot gyökereik segítségével a talajból veszik fel.  A levelekbe is rengeteg tápanyag kerül. Ha az ősszel lehulló lombot, más növényi részeket folyamatosan eltávolítjuk, éppen a növények számára szükséges legfontosabb éltetőerőtől fosztjuk meg őket. A kertünk is komposztáló: gondoljunk csak az erdőre. Kinek jutna eszébe ott az avar eltávolítása.

 

Plakatok 2 ppMulcsozás, vagy komposztálás

A kerti zöldjavakat használhatjuk mulcsozásra, vagyis talajtakarásra, hiszen a talajfelszín védelme is rendkívül fontos. Az időjárás: szél, napsugárzás, csapadék folyamatosan pusztítja a talajfelszínen lévő vékony humuszréteget (évente 1 mm humusz keletkezik). Ha a kerti zöldjavakat külön akarjuk komposztálni, kerítésdrótból vagy falécekből állíthatunk össze lombkomposztálót, mivel a fás anyagokat, a szénben gazdag, elszáradt leveleket a gombák bontják. A gombáknak viszont több fényre van szükségük.

 

 (lásd még a Tűzre az égetéssel című kiadványunkat)

 

 

 

 

 

 

 

Dobd el a gereblyét!

Ez a meglepő felhívás arra utal, hogy nem kell mindig összegyűjtenünk a levágott füvet, a lehulló falevelet. A fű növekedéséhez, a falevél kifejlődéséhez szükséges tápanyagokat a növények gyökereiken keresztül a talajból veszik fel. Amikor tehát a füvet a kukába gyömöszöljük, az őszi falevelet hatalmas füstfellegek kíséretében elégetjük, nem teszünk mást, mint megsemmisítjük ezeket a rendkívül hasznos szerves tápanyagokat. Bölcsebben cselekszünk, ha ezeket a zöldjavakat hagyjuk elkomposztálódni. Fűgyűjtő: a sutba vele!

A füvet tehát, ha rendszeresen vágjuk, nem kell összegyűjtenünk; ha a „tetthelyen” hagyjuk, hamarosan elszárad, majd lehullik a zöldellő fűszálak közé, s máris megindul a komposztálódási folyamat. Ugyanígy felesleges az őszi faleveleket eltávolítanunk fáink, bokraink tövéből. A fűre hullott falevelek is tavaszra nagyrészt elbomlanak és nemsokára friss tápanyagot biztosítanak növényeink számára. Persze fáinkat, bokrainkat telepíthetjük eleve olyan csoportokba, amelyek természetes komposztáló terepet jelentenek a lehulló faleveleknek. Sőt, egyúttal kiváló búvóhelyet, téli szállást is biztosíthatunk a sündisznóknak, katicabogaraknak és más élőlényeknek.

 

Végy egy komposztálót

A konyhában nap mint nap keletkező zöldjavak komposztálásához azonban szükségünk van egy vagy két komposztáló tartályra. Ezek az általában műanyagból készült, felfelé keskenyedő hasáb alakú, tetővel ellátott eszközök optimális körülményeket teremtenek a komposztképződési folyamatokhoz. A két komposztáló azért előnyösebb, mert ha az egyik megtelt, megkeverés után hagyhatjuk a benne lévő anyagokat tovább komposztálódni. Ilyenkor kerülhet sorra a másik. Ha nem túl nagy a család, mire ez is megtelik, az elsőben éretté válik a komposzt. Azután minden kezdődhet elölről. Tavasztól őszig, amikor a legmegfelelőbbek a körülmények, akár 5-6 hónap alatt virágföld minőségű komposztunk keletkezik. Természetesen készülhet más alapanyagból is a komposztálónk. A fából, vesszőböl készített silók lassan maguk is lebomlanak. Azt se felejtsük el, hogy egykor a kert végében lévő szemétdomb nem volt más, mint egy komposztáló "létesítmény".

Ha szemügyre vesszük a komposztálót, külleméből magunk is rájöhetünk néhány fontos szempontra, illetve arra, hogy melyek a komposztálódás feltételei.

 

A „komposztgyár” működése

Vegyük sorra őket: Alapanyaga műanyag: könnyen kezelhető, tartós. Felfelé keskenyedő tartályforma: egyszerű felemelni, ezért a komposztálódó alapanyagok időközönként könnyen megkeverhetők és a kész komposzt is gond nélkül kitermelhető. A tartály alul, a talaj felé nyitott: szorgos termelőmunkásaink a talajban lakó élőlények; gombák, baktériumok, giliszták könnyen hozzáférhetnek az alapanyagokhoz. Légzőnyílások a paláston: az élőlényeknek működésükhöz levegőre van szükségük (oxigén, nitrogén). Zárt oldalak, tető: A komposztásáshoz megfelelő nedvességtartalomra is szükség van, tehát jó, ha a komposztálóba kerülő alapanyagok nedvesek maradnak, ugyanakkor például a túl nagy mennyiségű eső káros rothadási folyamatokat indíthat el. A zárt tér - különösen a hideg hónapokban - segíti fenntartani a folyamatokhoz szükséges hőmérsékletet.

 

 

 

Keverés és aprítás, rostálás

Ha minél gyorsabban szeretnénk a természet munkájának gyümölcsét élvezni, a folyamatok meggyorsítása érdekében a komposztálóba kerülő alapanyagokat aprítsuk össze. Ezzel elősegítjük, hogy az élőlények nagyobb felületen férhessenek a zöldjavakhoz. Ha egyenletes, jó minőségű komposztot szeretnénk, érdemes néhányszor megkevernünk a komposztban lévő anyagot. Ezzel a túlnedvesedésnek is elejét vehetjük. Rostáljuk át a kész komposztot. Távolítsuk el a szennyezőanyagokat, a nem komposztálódott növényi részeket pedig keverjük az új komposztalapanyagokhoz.

 

 

 

Mire jó a komposzt?

Az eddigiekből már kiderülhetett, hogy a komposzt vagy humusz a növények számára pótolhatatlan tápanyagforrás. Elsősorban azért, mert benne a szükséges tápanyagok lekötött formában vannak ugyan, mégis a növények folyamatosan felvehetik őket. Ez az óriási előnyük a műtrágyákkal szemben, amelyek csak addig elérhetőek a növények számára, ameddig egy kiadós eső be nem mossa őket a talaj mélyebb rétegeibe (gondoljunk csak a felszín alatti vízbázisaink, folyóink, tavaink elnitrátosodására). A komposztot tehát mind a szoba- és balkonnövényeinkhez, mind a kerti növényeinkhez felhasználhatjuk, hiszen tápanyagra minden növénynek szüksége van. Az érett komposzt felhasználható önmagában is, de szükség szerint keverhetjük földdel vagy homokkal is.

 

Mikor érett a komposzt?

A komposztálódás utolsó fázisában, amikor még nem teljesen érett a komposztunk, ha "töményen" használjuk fel, kiégethetjük vele a növényeinket. Ha nincs még elég gyakorlatunk, hogy szemrevételezéssel is megállapítsuk az érettségét, végezzünk csírázási próbát. Ehhez egy lapos tálkába rakjunk a komposztból, majd könnyen csírázó magot; mustárt vagy zsázsát vessünk bele. Ha néhány napon belül egyenletesen kicsírázik, megnyugodhatunk. Ha bármilyen rendellenességet, például a növénykezdemények kiégését tapasztaljuk, csak földkeverékben használjuk a komposztot.

 

 

 

 

Szervezzünk komposztálási programot!

Egyesületünk a keletkezés helyszínén való komposztálás elterjesztését szorgalmazza. A komposztálótelepek építése és működtetése, a szerves alapanyagok odaszállítása költséges és környezetszennyező tevékenység, ezért ezt a módszert csak végső esetben, szükségmegoldásként tartjuk elfogadhatónak. Ezeknek a céloknak az elérése érdekében támogatjuk a helyi komposztálási programokat. Szakmai segítségért, tanácsért forduljon bátran hozzánk.