Zöldjavak a háztartásban

A kukába kerülő háztartási hulladéknak az egyharmada olyan alapanyag, amelyből minden különösebb fáradság nélkül, a kerti- és szobanövényeink számára nélkülözhetetlen tápanyag; komposzt készíthető. A konyhából kikerülő zöldség, gyümölcs maradványokat, a kertben képződő faleveleket, levágott füvet, elszáradt virágot gyűjtőnéven zöldjavaknak nevezzük. Ezekből a talajban lakó milliárdnyi apróbb-nagyobb élőlény szorgos munkával „állítja elő” a humuszt vagy más szóval komposztot, ha hagyjuk.

 

A csodálatos komposzt

Ma, a mindent uraló technika világában jóformán fogalmunk sincs arról, hogy miféle, semmivel sem pótolható kincs van, vagyis lehetne a birtokunkban, ha a hulladék jelentős részét a természet gondjaira bízva lehetővé tennénk a komposztképződést.

A komposzt tulajdonságai:

- Javítja a talaj szerkezetét,
  ami segíti annak levegőzését.
- Sötét színe elősegíti a talaj felmelegedését
  (tavasszal gyorsabb csírázás).
- Jelentős a vízmegkötő képessége
  (nyáron nem kell annyit öntözni).
- Elősegíti a talajban lakó élőlények aktivitását.
- Növekszik a növények betegségekkel,
  kártevőkkel szembeni ellenálló   képessége.
- Biztosítja, hogy a nehezen oldódó
  ásványi tápanyagok, mikroelemek
  a növények számára felvehetővé váljanak.
- A gyorsan kioldódó műtrágyával szemben lehetővé
  teszi a különböző tápanyagok folyamatos felvételét
  (teljes értékű táplálék a növényeknek).
- A talajban esetleg előforduló méreganyagokat
  megköti.

 

 

 

A komposztálás alapanyagai

A konyhából és a háztartásból: Zöldség-gyümölcs maradványok, káposzta- és salátalevél, krumpli-, gyümölcs- és uborkahéj, kávé és teazacc, tojáshéj, hervadt virág, szobanövények elszáradt részei, fahamu (max 2-3 kg/m3), növényevő kisállatok ürüléke az alommal együtt, faforgács, toll, szőr, natúr, festetlen papír (pl.: tojástartó), festetlen gyapjú, pamut vagy lenvászon stb. A déligyümölcsök héját, mivel ezeket rothadásgátló anyagokkal kezelik, a komposztba nem javasoljuk. Kivételek ezalól a Fairtrade jelzéssel ellátott termékek, amelyek mivel bio minősítésűek, káros növényvédőszer maradványokat sem tartalmaznak.

A kertből: Levágott fű, gyomok, lomb, tűlevél, szalma, ágak, gallyak, elszáradt virágok, palánták, lehullott gyümölcsök stb. Az örökzöldek bizonyos fajtáinak friss lombjában a lebontó baktériumokat károsító anyagok vannak, az ilyen lombot szárítva használjuk fel.

 

 

 

Diólevél: ellenség vagy jó barát?

A közhiedelem szerint a diólevelet meg kell semmisíteni. Az igazság az, hogy a friss diólevélben valóban vannak növekedésgátló anyagok, de ezek a komposztálódás során lebomlanak. Tehát nyugodtan eláshatjuk a csatabárdot és a diófa lombját korlátozás nélkül felhasználhatjuk a komposztáláshoz.
A természet mindig kéznél van

Meglepő, de egy maréknyi földben több az élőlény, mint ember a földön. Gondoljunk az erdei avarra: a természetben nap mint nap a mi beavatkozásunk nélkül folyik a komposztálódás, azaz a szervesanyagok lebomlása és a humusz keletkezése. Ott nincs is más feladatunk, mint megcsodálni a természet működését. A saját vagy közös kertben viszont nekünk kell megteremtenünk a minél jobb minőségű komposztképződés feltételeit.

 

 

 

Lombmentesítés, füstbement tápanyagok

Az őszi kultikus avarégetés jól szimbolizálja, mennyire nem vagyunk tisztában a természet működésével. A zsákolás sem jobb megoldás, hiszen ilyenkor a lomb helyett üzemanyagot  égetünk. Tavasztól őszig növényeink a növekedésükhöz szükséges tápanyagot gyökereik segítségével a talajból veszik fel.  A levelekbe is rengeteg tápanyag kerül. Ha az ősszel lehulló lombot, más növényi részeket folyamatosan eltávolítjuk, éppen a növények számára szükséges legfontosabb éltetőerőtől fosztjuk meg őket. A kertünk is komposztáló: gondoljunk csak az erdőre. Kinek jutna eszébe ott az avar eltávolítása.

 

Mulcsozás, vagy komposztálás

A kerti zöldjavakat használhatjuk mulcsozásra, vagyis talajtakarásra, hiszen a talajfelszín védelme is rendkívül fontos. Az időjárás: szél, napsugárzás, csapadék folyamatosan pusztítja a talajfelszínen lévő vékony humuszréteget (évente 1 mm humusz keletkezik). Ha a kerti zöldjavakat külön akarjuk komposztálni, kerítésdrótból vagy falécekből állíthatunk össze lombkomposztálót, mivel a fás anyagokat, a szénben gazdag, elszáradt leveleket a gombák bontják. A gombáknak viszont több fényre van szükségük. (lásd még a Tűzre az égetéssel című kiadványunkat)

 

Dobd el a gereblyét!

Ez a meglepő felhívás arra utal, hogy nem kell mindig összegyűjtenünk a levágott füvet, a lehulló falevelet. A fű növekedéséhez, a falevél kifejlődéséhez szükséges tápanyagokat a növények gyökereiken keresztül a talajból veszik fel. Amikor tehát a füvet a kukába gyömöszöljük, az őszi falevelet hatalmas füstfellegek kíséretében elégetjük, nem teszünk mást, mint megsemmisítjük ezeket a rendkívül hasznos szerves tápanyagokat. Bölcsebben cselekszünk, ha ezeket a zöldjavakat hagyjuk elkomposztálódni. Fűgyűjtő: a sutba vele!

A füvet tehát, ha rendszeresen vágjuk, nem kell összegyűjtenünk; ha a „tetthelyen” hagyjuk, hamarosan elszárad, majd lehullik a zöldellő fűszálak közé, s máris megindul a komposztálódási folyamat. Ugyanígy felesleges az őszi faleveleket eltávolítanunk fáink, bokraink tövéből. A fűre hullott falevelek is tavaszra nagyrészt elbomlanak és nemsokára friss tápanyagot biztosítanak növényeink számára. Persze fáinkat, bokrainkat telepíthetjük eleve olyan csoportokba, amelyek természetes komposztáló terepet jelentenek a lehulló faleveleknek. Sőt, egyúttal kiváló búvóhelyet, téli szállást is biztosíthatunk a sündisznóknak, katicabogaraknak és más élőlényeknek.

 

Végy egy komposztálót

A konyhában nap mint nap keletkező zöldjavak komposztálásához azonban szükségünk van egy vagy két komposztáló tartályra. Ezek az általában műanyagból készült, felfelé keskenyedő hasáb alakú, tetővel ellátott eszközök optimális körülményeket teremtenek a komposztképződési folyamatokhoz. A két komposztáló azért előnyösebb, mert ha az egyik megtelt, megkeverés után hagyhatjuk a benne lévő anyagokat tovább komposztálódni. Ilyenkor kerülhet sorra a másik. Ha nem túl nagy a család, mire ez is megtelik, az elsőben éretté válik a komposzt. Azután minden kezdődhet elölről. Tavasztól őszig, amikor a legmegfelelőbbek a körülmények, akár 5-6 hónap alatt virágföld minőségű komposztunk keletkezik. Természetesen készülhet más alapanyagból is a komposztálónk. A fából, vesszőböl készített silók lassan maguk is lebomlanak. Azt se felejtsük el, hogy egykor a kert végében lévő szemétdomb nem volt más, mint egy komposztáló "létesítmény".

Ha szemügyre vesszük a komposztálót, külleméből magunk is rájöhetünk néhány fontos szempontra, illetve arra, hogy melyek a komposztálódás feltételei.

 

A „komposztgyár” működése

Vegyük sorra őket: Alapanyaga műanyag: könnyen kezelhető, tartós. Felfelé keskenyedő tartályforma: egyszerű felemelni, ezért a komposztálódó alapanyagok időközönként könnyen megkeverhetők és a kész komposzt is gond nélkül kitermelhető. A tartály alul, a talaj felé nyitott: szorgos termelőmunkásaink a talajban lakó élőlények; gombák, baktériumok, giliszták könnyen hozzáférhetnek az alapanyagokhoz. Légzőnyílások a paláston: az élőlényeknek működésükhöz levegőre van szükségük (oxigén, nitrogén). Zárt oldalak, tető: A komposztásáshoz megfelelő nedvességtartalomra is szükség van, tehát jó, ha a komposztálóba kerülő alapanyagok nedvesek maradnak, ugyanakkor például a túl nagy mennyiségű eső káros rothadási folyamatokat indíthat el. A zárt tér - különösen a hideg hónapokban - segíti fenntartani a folyamatokhoz szükséges hőmérsékletet.

 

 

 

 

Keverés és aprítás, rostálás

Ha minél gyorsabban szeretnénk a természet munkájának gyümölcsét élvezni, a folyamatok meggyorsítása érdekében a komposztálóba kerülő alapanyagokat aprítsuk össze. Ezzel elősegítjük, hogy az élőlények nagyobb felületen férhessenek a zöldjavakhoz. Ha egyenletes, jó minőségű komposztot szeretnénk, érdemes néhányszor megkevernünk a komposztban lévő anyagot. Ezzel a túlnedvesedésnek is elejét vehetjük. Rostáljuk át a kész komposztot. Távolítsuk el a szennyezőanyagokat, a nem komposztálódott növényi részeket pedig keverjük az új komposztalapanyagokhoz.

 

Mire jó a komposzt?

Az eddigiekből már kiderülhetett, hogy a komposzt vagy humusz a növények számára pótolhatatlan tápanyagforrás. Elsősorban azért, mert benne a szükséges tápanyagok lekötött formában vannak ugyan, mégis a növények folyamatosan felvehetik őket. Ez az óriási előnyük a műtrágyákkal szemben, amelyek csak addig elérhetőek a növények számára, ameddig egy kiadós eső be nem mossa őket a talaj mélyebb rétegeibe (gondoljunk csak a felszín alatti vízbázisaink, folyóink, tavaink elnitrátosodására). A komposztot tehát mind a szoba- és balkonnövényeinkhez, mind a kerti növényeinkhez felhasználhatjuk, hiszen tápanyagra minden növénynek szüksége van. Az érett komposzt felhasználható önmagában is, de szükség szerint keverhetjük földdel vagy homokkal is.

 

Mikor érett a komposzt?

A komposztálódás utolsó fázisában, amikor még nem teljesen érett a komposztunk, ha "töményen" használjuk fel, kiégethetjük vele a növényeinket. Ha nincs még elég gyakorlatunk, hogy szemrevételezéssel is megállapítsuk az érettségét, végezzünk csírázási próbát. Ehhez egy lapos tálkába rakjunk a komposztból, majd könnyen csírázó magot; mustárt vagy zsázsát vessünk bele. Ha néhány napon belül egyenletesen kicsírázik, megnyugodhatunk. Ha bármilyen rendellenességet, például a növénykezdemények kiégését tapasztaljuk, csak földkeverékben használjuk a komposztot.

 

 

 

 

Komposztálási Programok

Egyesületünk a keletkezés helyszínén való komposztálás elterjesztését szorgalmazza. A komposztálótelepek építése és működtetése, a szerves alapanyagok odaszállítása költséges és környezetszennyező tevékenység, ezért ezt a módszert csak végső esetben, szükségmegoldásként tartjuk elfogadhatónak. Ezeknek a céloknak az elérése érdekében támogatjuk a helyi komposztálási programokat. Szakmai segítségért, tanácsért forduljon bátran hozzánk.